Múlt héten eveztünk egy jót. Négy nap verseny, hatodikként kezdtünk, ötödik helyen végeztünk. Mi elégedettek vagyunk.

Szerda, első nap

Az összes tervezett versenyünk elmaradt a rossz időjárás miatt, ezért fogalmunk sem volt, hogy a többiekhez képest milyenek vagyunk. Sejtettük, hogy nagyon rosszak nem lehetünk, hiszen a lehetőségekhez képest minden alkalmat megragadtunk az edzésre, de a bizonytalanság nem volt jó. Elég jól eveztünk odafelé, csináltunk két "practice start"-ot, eveztünk csukott szemmel. Együtt a csapat. Az ágyú közvetlenül mellettünk volt elhelyezve, akkorát dördült... mint egy ágyú.

Aztán elkezdődött. Az első perc teljesen összefolyt számomra, egyszer csak azt vettem észre, hogy 44 a stroke rate, és "shiiiift", amitől 38-ra esett... Az előzetes terveink jelentősen kisebb stroke rate-tel számoltak. De nem volt gond, együtt voltunk, és gyorsak. Caius kicsit feljött ránk, mi is közelítettünk Clare-hez, de semmi komoly nem történt. Clare azonban hamarosan beérte Jesust, és amint ráfordultunk a verseny második szakaszára, amely lényegében egy hosszú egyenes, meg is bumpolták őket. Láttuk még, hogy Downing is elkapta LMBC-t, tehát innentől számunkra egy hosszú, unalmas, de annál fájdalmasabb evezés volt a célig. A Caius-t nem engedtük közel - nem is igyekeztek nagyon -, a végére sikerült növelnünk is a távolságot.

Elégedetten fejeztük be a napot, gondolván, hogy Jesus másnap könnyű falat lesz.

Csütörtök, második nap

Látszólag nyugodtan, de belül annál feszültebben találkoztunk másnap. Hátulról, a Caius-től nem volt félnivalónk, és a Jesus is könnyű prédának tűnt. Ketten a Jesus hajóból hánytak, miután befejezték tegnap... A nyomás azonban ott volt rajtunk. A felevezés nem volt rossz, de éreztük, hogy kissé szelesebb az idő, mint szerdán. A start nyugodtabb volt, de az egész csapat feszült volt, és ezt az evezésen is érezni lehetett. Az egyensúly nem volt tökéletes, beragadt Andy evezője, egyszóval a tegnapi határozottságunknak nyoma sem volt. Caius ugyan messze lemaradva, de a Jesus-on egyelőre semmit sem hoztunk. Az utolsó nagyobb kanyar után, a Long Reach-en aztán elkapott minket a szembeszél. Eleve feszültebbek voltunk, nem úgy haladt a verseny, ahogy terveztük, és ilyenkor minden kis hiba felerősödik. Nem történt ez másként most sem. Az utolsó 500 m-en kicsit javítottunk, de ez nem volt elég. A Jesus crew azért elég ziláltnak tűnt... És, mint utólag kiderült, egy hosszra felzárkóztak a Clare-hez! Tehát most láthattuk igazán, hogy nem rosszak ezek a Jesus fiúk. Másnap kemény menet vár ránk.

Péntek, harmadik nap

Andy hihetetlen részletes tervet készített, szinte minden evezőcsapásnak megvolt a helye. Tudtuk, hogy jobbak vagyunk, mint a Jesus, de ezt még meg kellett mutassuk. Nyugodtan, szigorúan evezetünk fel, mindenki a végletekig elszánt. Már rutinosan fogtuk be a fülünket, nyitottuk ki a szánkat a dörrenéskor, majd a start is könnyedén, pontosan zajlott. Tudtuk, hogy rögtön az elején nem számíthatunk arra, hogy bármennyit is közeledünk, ez az első divízió, itt mindenki képes az első pár percet összetartani. Aztán első, rövidebb egyenesen, a Plough Reach-en, megkaptuk az első sípjelet, amely azt jelentette, hogy egy hosszra megközelítettük Jesus-t! Semmit sem változtattunk, gőzmozdony módjára haladtunk tovább. Tudtuk, hogy Jesus nem fogja hagyni magát, csak ki kell őket fárasztani. Az utolsó kanyar környékén aztán rákapcsoltunk, érkezett a két síp, még egy lapáttal rátettünk - szó szerint és átvitt értelemben is -, aztán hamarosan meg kellett állnunk, ugyanis megtörtént a bump! Nagyszerű érzés volt, és igazán átérezhettük a különbséget a tegnapi szétesett, és a mai összpontosított evezés között.

Szombaton Clare.

Szombat, negyedik nap

Clare az előző két nap eredménytelenül támadta LMBC-t, így ismét őket üldöztük. A pénteki koncentrált, összeszedett evezéssel nem tűnt lehetetlennek, hogy elkapjuk őket. Vesztenivalónk nem volt, így nyugodtan, ellazulva eveztünk le. Egy helyet már léptünk előre, ez már szép eredmény, ha ma is sikerülne, az a ráadás. Jó volt az indulás, higgadtan, erőteljesen eveztünk. Jesus azonban úgy látszik, törleszteni akart a tegnapiért. Mögöttük Trinity Hall elkapta Caius-t, nekik nem volt félnivalójuk, hát úgy gondolták, egy életem, egy halálom, utolérnek bennünket. Mi maradtunk a saját ritmusunkban, semmit sem változtatva, ők pedig fokozatosan közeledtek. A Long Reach előtti kanyarban már egészen beértek minket. Egyénileg mindannyian aggódtunk, de mint csapat, továbbra is teljes nyugalommal csináltuk, amit eddig.

Ian, a cox fantasztikusan viselkedett, biztosított minket, hogy tudja, mi történik, és hogy ura a helyzetnek. Mi hittünk neki, és bíztunk benne. Amint az egyenesre értünk, Ian-tól érkezett az utasítás: "JACK 5, JACK 5, in two, in one, this one!". Közben úgy kormányozott minket, hogy az egyik oldalon az evezőink egy vonalba kerültek a Jesus másik oldalának evezőivel. A vezényszóra 5 stroke alatt a stroke rate 42-re nőtt, miközben a Jesus egyik oldalának pokollá tettük az életét a hullámokkal, amelyeket az evezőink kavartak. Tíz stroke alatt egy hosszra nőtt az előnyünk, Jesus összeomlott. Clare-t végül egy hosszra megközelítettük, de ez nem volt elég.

Jó volt a négy verseny, erős ellenfeleink voltak. Ezután kinézünk egy kicsit Cambridge-ből, jön egy-két másfajta megmérettetés. Kingston Head, Head of the River.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.